Sinto

Japán ősi vallása, a Sinto, egyike a világ különleges, rendhagyó vallásainak. Nincs körvonalazott tanítása és erkölcsi parancsrendszere, csupán mitológiája, kultikus és szokásrendszere. Az ősi Japán hitvilágának alapja, mitológiává bővülő természetkultusz volt, amely idegen kulturális hatások a Konfucianizmus, és a Buddhizmus megjelenése után, az ötödik századtól kapta a Sinto nevet. Kezdetben Japán népi vallásosságának a középpontjában az ősök és a különféle szellemek kultusza állt, amelyekben animisztikus vonások mellett, a Totemizmus, és Sámánhit egyes elemei is megőrződtek. E hagyományokra épült az i.e. évszázadokban a Kína felől érkező termékenységkultusz, és az a mitológiai rendszer, amely a későbbi Sinto felfogás gerincét alkotta. E szerint a Világot Uraló, Legfőbb Lény, a Kami, egyfajta személytelen, ábrázolhatatlan és kultikus tiszteletben részesített világelv.A mitológiai rendszer középpontjában a Nap istennője áll. Ő és fivére, a Vihar és a Tenger Istene, a leghatalmasabbak az istenek égi társadalmában. Ők Japán patrónusai és a császári ház ősei is. Eszerint az ég és a föld, a férfi és a női ősprincípium szétválásából születve hozta létre az istenek első generációját. Ezek az istenek alkották meg az óceánt és a Japán szigeteket, és a nászukból született Amateraszu Ómikami, valamint a többi isten is. Sorra jelentek meg a mítoszban az agrárkultúra istenei, majd az istenek közti küzdelem végeredményeképpen kialakul a földi birodalom.A Sinto vallás első, ismert szentélyei az ötödik századból valók. A szentélyeket, amelyeket a papok gondoznak, szent ligetekben helyezik el, és többnyire a Napistennőnek szentelik. A szentélyekben az istenséget jelképező kultikus tárgy többnyire tükör áll.A szentélyek látogatásának, szinte egyetlen követelménye, a rituális tisztaság. A hívek, a szentélyekbe ellátogatva, ajándékokat ajánlanak fel, imákat azonban nem mondanak. Szokás viszont a családi otthonokban, házi oltárt állítani az istenek tiszteletére. A Sinto gazdag ünnepköre  a vallás egész jellegének megfelelően  az évszakok változásaihoz idomul. A Buddhizmus elterjedését követően, a Sinto vallás is átalakult. Isteneit, Buddhista istenek megtestesülésének minősítették, s a két vallás hit- és szokásvilága szorosan összefonódott. 1867.-től 1947.-ig, a Sinto Japán hivatalos államvallása volt.A japánok nagy többsége azóta is gyakorolja e vallás szokásait.