FÉLELEM ÉS RETTEGÉS

Így hallottam.
Egy alkalommal a Magasztos Szávatthi mellett, a Dzsétavana ligetben, Anáthapindika kertjében
tartózkodott. Itt Dzsánusszóni pap felkereste a Magasztost. Odaérve, üdvözletet váltott a
Magasztossal, és illendő üdvözlő szavak után leült előtte. Előtte ülve, így szólította meg a
Magasztost Dzsánusszóni pap:
- Gótama, ezek a tisztes családból származó ifjak Gótama úr kedvéért, benne bízva távoztak
otthonukból az otthontalanságba. Gótama úr a vezetőjük, Gótama úr a gondviselőjük, Gótama
úr a serkentőjük, és ez a csapat Gótama úr nézeteit vallja.
- Úgy van, pap, úgy van, pap. Ezek a tisztes családból származó ifjak az én kedvemért,
bennem bízva távoztak otthonukból az otthontalanságba. Én vagyok a vezetőjük, én vagyok a
gondviselőjük, én vagyok a serkentőjük, és ez a csapat az én nézeteimet vallja.
- Igen, Gótama, de nem könnyű az erdő sűrűjében, magánosan élni az életet; nehéz az
egyedüllétet elviselni, szorongató a magány. Bizonyára elcsüggeszti a szerzetes szívét az erdő,
ha nem tud elmélyedésbe merülni.
- Úgy van, pap, úgy van, pap. Nem könnyű az erdő sűrűjében, magánosan élni az életet; nehéz
az egyedüllétet elviselni, szorongató a magány. Bizonyára elcsüggeszti a szerzetes szívét az
erdő, ha nem tud elmélyedésbe merülni. Megvilágosodásom előtt, mielőtt még megvilágosodtam
volna, amikor még csak bódhiszattva voltam, én is így gondoltam: „Nem könnyű az erdő
sűrűjében, magánosan élni az életet; nehéz az egyedüllétet elviselni, szorongató a magány.
Bizonyára elcsüggeszti a szerzetes szívét az erdő, ha nem tud elmélyedésbe merülni.” Ekkor
azonban ez a gondolatom támadt: „Mindazokat a remetéket és papokat, akik nem tisztultak
meg testi tevékenységükben , mielőtt az
erdő sűrűjében magános életre szánták magukat, mindezeket a tiszteletreméltó remetéket és
papokat szorongató félelem és rettegés fogja el, éppen azért, mert még nem tisztultak meg
testi tevékenységükben . Én viszont már
nem voltam megtisztulatlan testi tevékenységemben , amikor az erdő sűrűjében magános életre szántam magamat. Testi tevékenységemben
 már megtisztultam, és azok
közé az igaz emberek közé tartozom, akik testi tevékenységükben  megtisztulva szánták magukat magános életre az erdő sűrűjében.”
Amikor felismertem, pap, hogy testi tevékenységemben  megtisztultam, még inkább örömet találtam az erdei életben.
Ekkor, pap, ez a gondolatom támadt: „Mindazokat a remetéket és papokat, akik mohó vágyak
és vad szenvedélyek rabjai  rosszindulatúak és gyűlölködők,  lomhaságban és restségben
henyélnek,  ingerültek és nyugtalanok,  kétkedők és határozatlanok,  önteltek és másokat
lenéznek,  félénkek és ijedősek,  ajándékra, tiszteletre, hírnévre vágynak,  lusták és erélytelenek,
 zavaros fejűek és figyelmetlenek, összpontosításra képtelenek, és gondolataik
elkószálnak,  balgák és tudatlanok, miközben az erdő sűrűjében magános életre szánják
magukat, mindezeket a tiszteletreméltó remetéket és papokat szorongató félelem és rettegés
fogja el, éppen azért, mert mohó vágyak és vad szenvedélyek rabjai . Én viszont nem voltam mohó vágyak és vad szenvedélyek rabja , amikor az erdő sűrűjében magános életre szántam magamat.

Levetkőztem a mohóságot és azok közé az igaz emberek közé
tartozom, akik mohóság nélkül szánták magukat magános életre az
erdő sűrűjében. Amikor felismertem, pap, hogy levetkőztem a mohóságot , még inkább örömet találtam az erdei életben.
Ekkor, pap, ez a gondolatom támadt: „Mi volna, ha baljós csillagállású éjszakákon, holdfogytakor,
újholdkor és holdnegyedkor, ilyen éjszakákon félelmes, borzongató helyeken erdei
sírhalmokat, fák tövében emelt sírhalmokat, parkokban emelt sírhalmokat keresnék fel, és ott
tanyáznék? Akkor talán megismerném a félelmet és rettegést.” És következő alkalommal
baljós csillagállású éjszakákon, holdfogytakor, újholdkor és holdnegyedkor, ilyen éjszakákon
félelmes, borzongató helyeken erdei sírhalmokat, fák tövében emelt sírhalmokat, parkokban
emelt sírhalmokat kerestem fel, és ott tanyáztam. És miközben ott tanyáztam, olykor egy őz
közeledett felém, olykor egy páva alatt tört le a gally, olykor a szél kavarta fel az avart. Én
pedig azt gondoltam, hogy most fogom átélni a félelmet és rettegést.
Ekkor azután ez a gondolatom támadt: „Miért töltsem szüntelenül azzal az időt, hogy a
félelemre várakozom? Nem volna-e jobb, ha amikor és ahogyan rám tör az a félelem és
rettegés, akkor és azon módon oszlatnám el azt a félelmet és rettegést?” És előfordult, hogy
miközben járkáltam, azalatt tört rám az a félelem és rettegés. Ekkor nem álltam meg, nem is
ültem le, nem is feküdtem le, amíg azt a félelmet és rettegést jártomban el nem oszlattam. És
előfordult, hogy miközben álltam, azalatt tört rám az a félelem és rettegés. Ekkor nem
indultam el, nem is ültem le, nem is feküdtem le, amíg azt a félelmet és rettegést álltomban el
nem oszlattam. És előfordult, hogy miközben ültem, azalatt tört rám az a félelem és rettegés.
Ekkor nem feküdtem le, nem is álltam fel, nem is indultam el, amíg azt a félelmet és rettegést
ültömben el nem oszlattam. És előfordult, hogy fektemben tört rám az a félelem és rettegés.
Ekkor nem ültem fel, nem is álltam fel, nem is indultam el, amíg azt a félelmet és rettegést
fektemben el nem oszlattam.
Vannak egyes remeték és papok, akik az éjszakát nappalnak tartják, és a nappalt éjszakának
tartják. Én azonban azt mondom, hogy az ilyen remeték és papok összezavarják a dolgokat.
Én az éjszakát éjszakának tartom, és a nappalt nappalnak tartom.

Lehetséges, pap, hogy úgy gondolod: „Gótama remete még most sem szabadult meg a
szenvedélyektől, gyűlölettől, balgaságtól, ezért van az, hogy az erdő sűrűjében magános életre
szánja magát.” Ezt azonban nem szabad feltételezned, pap. Két okból szántam magamat az
erdő sűrűjében magános életre: mert saját jelenlegi létemben nyugalmat találok benne, és mert
részvétet érzek az eljövendő nemzedékek iránt.
- A tiszteletreméltó Gótama részvétet tanúsít az eljövendő nemzedékek iránt, ahogyan a
tökéletesen megvilágosult szenttől várható! Pompás, Gótama, pompás, Gótama! Gótama, mint
hogyha valaki talpára állítaná a megfordítottat, kitakarná a letakartat, útba igazítaná az
eltévedtet, mécsest tartana a sötétségben, hogy akinek van szeme a látásra, lásson - úgy
világosította meg a Tant minden oldalról Gótama úr. Én most Gótama úrhoz, és a Tanhoz, és
a szerzetesek gyülekezetéhez folyamodom oltalomért. Fogadjon el Gótama úr a mai naptól
életem végéig világi tisztelőjéül, aki hozzá folyamodik oltalomért!