MEGTISZTULÁS

Így hallottam.
Egy alkalommal a Magasztos Szávatthi mellett, a Dzsétavana-ligetben, Anáthapindika
kertjében tartózkodott. Itt a tiszteletreméltó Mahácsunda egyik este áhítatos elmélkedése
befejeztével felállt, és felkereste a Magasztost. Odaérve, köszöntötte a Magasztost, és leült
előtte. Előtte ülve, így szólította meg a Magasztost a tiszteletreméltó Mahácsunda:
- Uram, a sok különböző nézetből, amelyek az egyén létére vonatkozólag vagy a külvilágra
vonatkozólag a közvéleményben kialakulnak, a szerzetesnek ugyebár elegendő, ha a kezdetüket
teszi megfontolás tárgyává, és ilyen módon tud elfordulni ezektől a nézetektől, ilyen
módon tudja elvetni ezeket a nézeteket?
- Csunda, a sok különböző nézetről, amelyek az egyén létére vonatkozólag vagy a külvilágra
vonatkozólag a közvéleményben kialakulnak, amikor ezek a nézetek kialakulnak, és meggyökereznek,
és elterjednek, a valóságnak megfelelően fel kell ismerni és helyesen kell tudni:
„Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én egyéniségem.” Ilyen módon lehet
elfordulni ezektől a nézetektől, ilyen módon lehet elvetni ezeket a nézeteket.
Előfordul, Csunda, hogy egyik vagy másik szerzetes minden vágytól távol, minden bajtól
távol, eltávolodása szülte, elmélkedve elgondolkozó, boldog örömben az első révület állapotába
jut, és így gondolkozik: „Elértem a megtisztulást.”
Ám ezt a nemes rendi fegyelemben nem megtisztulásnak nevezik, Csunda, hanem a jelen
világban elért boldogságnak nevezik a nemes rendi fegyelemben.
Előfordul, Csunda, hogy egyik vagy másik szerzetes az elmélkedést és gondolkozást feladva,
eléri a belső nyugalmat, az érzések egybeolvadását, az elmélkedés és gondolkozás nélküli,
feloldódásból fakadó, boldog örömet, a második révület állapotát, és így gondolkozik: „Elértem
a megtisztulást.” Azonban ezt a nemes rendi fegyelemben nem megtisztulásnak nevezik,
Csunda, hanem a jelen világban elért boldogságnak nevezik a nemes rendi fegyelemben.
Előfordul, Csunda, hogy egyik vagy másik szerzetes az örömről lemondva, egykedvűen, az
emlékezést és tudatot összpontosítva azt a boldogságot érzi testében, amelyről az igaz
emberek ezt mondják: „Az egykedvűen emlékező boldogan él.” Így a harmadik révület
állapotába jut, és így gondolkozik: „Elértem a megtisztulást.” Azonban ezt a nemes rendi fegyelemben
nem megtisztulásnak nevezik, Csunda, hanem a jelen világban elért boldogságnak
nevezik a nemes rendi fegyelemben.
Előfordul, Csunda, hogy egyik vagy másik szerzetes a boldogságon és a szenvedésen túllépve,
az egykori vidámság és bánat megsemmisítése után eléri a szenvedés nélküli, boldogság
nélküli, egykedvű és tiszta emlékezést. Így a negyedik révület állapotába jut, és így gondolkozik:
„Elértem a megtisztulást.” Azonban ezt a nemes rendi fegyelemben nem megtisztulásnak
nevezik, Csunda, hanem a jelen világban elért boldogságnak nevezik a nemes rendi fegyelemben.
Előfordul, Csunda, hogy egyik vagy másik szerzetes túllép az alakok észlelésén, megszünteti a
benyomások észlelését, eltörli a dolgok különbözőségének észlelését, és eléri a tér végtelenségének
állapotát,  a tudat végtelenségének állapotát,  a semmiség állapotát,  a sem
érzékelés, sem érzéketlenség állapotát, és így gondolkozik: „Elértem a megtisztulást.” Ám ezt
a nemes rendi fegyelemben nem megtisztulásnak nevezik, Csunda, hanem a nyugalom
elérésének nevezik a nemes rendi fegyelemben.
A megtisztulást így kell megvalósítanotok, Csunda: „Mások erőszakosak, mi viszont nem
vagyunk erőszakosak”; így kell megvalósítanotok a megtisztulást. „Mások életet oltanak ki,
mi viszont tartózkodunk az élet kioltásától”; így kell megvalósítanotok a megtisztulást.
„Mások elveszik azt, amit nem adtak nekik  kicsapongók,  hazugok, rágalmazók,
szitkozódók,  fecsegők, önzők,  álnokok, téves nézeteket vallanak,  téves célokat
követnek,  tévesen szólnak, tévesen cselekesznek,  téves megélhetést folytatnak,  téves
erőfeszítéseket tesznek, ~ tévesen emlékeznek, ~ téves révületbe esnek, ~ téves tudással
rendelkeznek, téves megváltást érnek el,  fáradtak és restek,  fennhéjázók, ingatagok, haragvók, kötözködők,  képmutatók,  irigyek,  kapzsik, fukarok,  álnokok,  csalók,
 durvák,  dölyfösek,  akaratosak, gonoszokkal barátkoznak,  hanyagok,  bizalmatlanok
 szemérmetlenek,  lelkiismeretlenek,  tanulatlanok,  lomhák,  feledékenyek, ostobák, ... amit megpillantanak, azt megkívánják, megragadják, nem eresztik el; mi viszont
nem kívánjuk meg, nem ragadjuk meg, eleresztjük, amit megpillantunk.” Így kell megvalósítanotok
a megtisztulást. Mint ahogyan egy járhatatlan utat egy másik, járható úton meg lehet kerülni, mint ahogyan egy
járhatatlan gázlót egy másik, járható gázlón meg lehet kerülni, ugyanígy, Csunda, az
erőszakos egyént meg lehet kerülni az erőszaktól tartózkodással, az életet kioltó egyént meg
lehet kerülni az élet kímélésével, az olyan egyént, aki megkívánja, megragadja, nem
ereszti el, amit megpillant, meg lehet kerülni azzal, hogy nem kívánjuk meg, nem ragadjuk
meg, eleresztjük, amit megpillantunk.
Mint ahogyan minden rossz tulajdonság alacsonyabb létformába juttat, minden jó tulajdonság
magasabb létformába juttat, ugyanígy, Csunda, az erőszakos egyént az erőszaktól tartózkodás
juttatja magasabb létformába, az életet kioltó egyént az élet kímélése juttatja magasabb
létformába [stb.], az olyan egyént, aki megkívánja, megragadja, nem ereszti el, amit megpillant,
az juttatja magasabb létformába, ha nem kívánja meg, nem ragadja meg, elereszti, amit
megpillant.
Nincs olyan eset, Csunda, hogy aki maga is mocsárba süllyedt, ki tudja húzni a mocsárba
süllyedt másik embert. Ám olyan eset előfordul, Csunda, hogy aki maga nem süllyedt
mocsárba, ki tudja húzni a mocsárba süllyedt másik embert. Nincs olyan eset, Csunda, hogy
aki maga is féktelen, fegyelmezetlen, nem jutott el a nirvánához, az meg tudja fékezni,
fegyelmezni, a nirvánához eljuttatni a másik embert. Ám olyan eset előfordul, Csunda, hogy
aki maga megfékezett, fegyelmezett, eljutott a nirvánához, az meg tudja fékezni, fegyelmezni,
a nirvánához eljuttatni a másik embert. Ugyanígy, Csunda, az erőszakos egyént az erőszaktól
tartózkodás juttatja el a nirvánához, az életet kioltó egyént az élet kímélése juttatja el a
nirvánához.
Nos, Csunda, ezzel megmutattam a megtisztulás útját, megmutattam a helyes eltökéltség útját,
megmutattam a megkerülés útját, megmutattam a magasabb létformába jutás útját, megmutattam
a kialvásba  jutás útját. Amit a tanítványai javát akaró, együttérző
tanítónak kell nyújtania, azt nyújtottam én nektek együttérzésből. Itt van előttetek a fák töve,
itt vannak előttetek a magános hajlékok. Mélyedjetek el, Csunda, ne lankadjatok, hogy ne
kelljen később megbánnotok; erre tanítalak benneteket.
Így beszélt a Magasztos. A tiszteletreméltó Mahácsunda örömmel és elégedetten hallgatta a
Magasztos szavait.