BUDDHA SZÜLETÉSE

Egy alkalommal Kapilavatthu városban kihirdették a nyári holdtölteünnepséget. Nagy tömeg
mulatozott az ünnepségen. Májá királyné a holdtöltét megelőző hetedik naptól kezdve
megtartóztatta magát a részegítő italoktól, s virágfüzérekkel és illatos kenetekkel ékesen vett
részt a holdtölte-ünnepségen. A hetedik nap reggelén felkelt, illatos vízben megfürdött,
bőkezű adakozás során négyszázezer pénzt szétosztott, minden ékszerével felékesítette magát,
a legfinomabb ételeket fogyasztotta, elvégezte az ünnepi szertartásokat, majd ünnepi öltözetben
hálóházába lépett, lepihent fényes nyoszolyájára, álomra szenderedett, és ezt az álmot
álmodta:
Négy mahárádzsa nyoszolyástul felemelte, a Himálajára vitte, a hatvan mérföld széles
Manószilá-fennsíkon letették egy hét mérföld magas szálafa tövében, és távolabb léptek.
Ekkor megjelentek a mahárádzsák hitvesei, az Anótatta-tóhoz vezették a királynét, megfürösztötték
minden emberi vétket lemosó vizében, égi köntösbe öltöztették, illatszerekkel hintették
be, égi virágokkal ékesítették, majd a közelben lévő Ezüst-hegyen, a hegy belsejében, egy
aranypalotában égi ágyat vetettek kelet felé fordított fejrésszel, arra fektették a királynét.
Eközben a Bódhiszattva pompás fehér elefánt alakjában a közeli Arany-hegyen legelészett.
Onnét leereszkedve, fellépkedett az Ezüst-hegyre, s észak felől közeledve, ezüstfonadék-színű
ormányában fehér lótuszt tartva, elefánttrombitálást hallatva, belépett az aranypalotába,
háromszor jobbról megkerülte anyja nyoszolyáját, majd megbökte jobb oldalát, és úgy tűnt,
hogy behatol méhébe. Így öltött újra testet a nyári holdtölte ünnepén.
Reggel a királyné felébredt, és elmondta a királynak, hogy mit álmodott. A király magához
hívatta hatvannégy legbölcsebb papját, zöld levelekkel és virágokkal behintett földön kényelmes
ülőhelyeket készíttetett nékik ünnepélyes szertartással, s mikor a papok helyet foglaltak,
arany- és ezüstedényeket töltetett meg vajban-mézben-cukorban főtt tejberizzsel, arany- és
ezüstfedővel fedve nyújtotta át nekik, viseletlen ruhákkal, barna tehenekkel és egyéb ajándékokkal
tisztelte meg őket. Miután mindennémű kívánatos dologgal megtisztelte őket,
elmondta az álmot, és megkérdezte:
- Mi fog történni?
A papok így szóltak:
- Ne aggódj, mahárádzsa! Magzat fogant királynéd méhében, és a magzat fiú lesz, nem lány.
Fiad fog születni, s ha otthonában marad, világhódító császár lesz belőle. Ha elhagyja
otthonát, és remeteségbe távozik, világot megvilágosító Buddha lesz belőle.
................................................................................................................................................
Májá királyné tíz hónapig hordozta méhében a Bódhiszattvát, mint edényben a szézámolajat.
Mikor terhességének végéhez közeledett, szülei házába kívánkozott, és szólt Szuddhódana
mahárádzsának:
- Felség, rokonaimhoz szeretnék menni Dévadaha városba.
- Rendben van - egyezett bele a király, és a Kapilavatthuból Dévadaha városba vezető utat
elegyengette, zászlókkal, lobogókkal és hordókba ültetett platánfákkal felékesítette, a királynét
aranyos hintóba ültette, ezer tanácsosát mellé rendelte, és nagy kísérettel útnak indította.
4
A két város között, mindkét város lakóinak tulajdonában, volt egy Lumbiní-liget nevű, kies
szálafaerdő. Ebben az időben minden fa virágpompában állt, tövétől az ágak hegyéig, s az
ágak között és a virágok körül ötszínű méhek raja és mindenféle madársereg röpködött, édes
daluk zsongott. Az egész Lumbiní-liget olyan volt, mint Indra isten égi kertje, mint nagy
hatalmú király vigalomra felkészített mulató csarnoka. Amikor a királyné megpillantotta,
kedve támadt sétálni a szálaerdőben. A tanácsosok lesegítették a királynét, és bementek vele a
szálaerdőbe. A királyné egy hatalmas szálafa tövéhez lépett, és le akart törni egy gallyat. A
szálafa ága lehajlott, mint egy nádszál meghajló vége, úgyhogy a királyné kézzel elérte.
Kinyújtotta kezét, és megfogta az ágat. Eközben rájöttek a szülési fájdalmak. A kísérő sokaság
lepelt vont köré, és visszalépett. A szálafa ágába kapaszkodva, álló helyzetben hozta világra a
magzatot.
Ekkor négy szentséges világteremtő Brahmá jelent meg, kezükben aranyhálóval. A
Bódhiszattvát felfogták az aranyhálóba, anyja elé helyezték, és így szóltak:
- Örvendezz, királyné, dicsőséges fiad született!