AZ INDULATOK MEGSEMMISÍTÉSE

Így hallottam.
Egy alkalommal a Magasztos Szávatthi mellett, a Dzsétavana ligetben, Anáthapindika
kertjében tartózkodott. Itt a Magasztos a szerzetesekhez fordult:
- Szerzetesek!
- Hallgatjuk, urunk - válaszolták tisztelettudóan a Magasztosnak a szerzetesek. A Magasztos
így beszélt:
- Szerzetesek, feltárom előttetek a különféle indulatok megfékezésének módját. Hallgassátok
meg, fontoljátok meg jól, elmondom.
- Úgy lesz, urunk - válaszolták tisztelettudóan a Magasztosnak a szerzetesek. A Magasztos így
beszélt:
- Szerzetesek, mondom nektek, az indulatokat az tudja kiirtani, aki ismeri őket, látja őket, nem
pedig az, aki nem ismeri őket, nem látja őket. Ám aki ismeri őket, aki látja őket, kiirtásukat
megkísérelheti okos elgondolással, vagy oktalan elgondolással. Aki oktalan elgondolással
kíséreli meg, abban feltámadnak a még fel nem támadt indulatok, a már feltámadt indulatok
pedig erősödnek. Aki viszont okos elgondolással kíséreli meg, abban nem támadnak fel a még
fel nem támadt indulatok, a már feltámadt indulatok pedig megsemmisülnek.
Szerzetesek, vannak indulatok, amelyeket megfontolással lehet megsemmisíteni. Vannak
indulatok, amelyeket megfékezéssel lehet megsemmisíteni. Vannak indulatok, amelyeket
megfelelő használattal lehet megsemmisíteni. Vannak indulatok, amelyeket tűréssel lehet
megsemmisíteni. Vannak indulatok, amelyeket kerüléssel lehet megsemmisíteni. Vannak
indulatok, amelyeket elűzéssel lehet megsemmisíteni. Vannak indulatok, amelyeket gyakorlással
lehet megsemmisíteni.
Melyek azok az indulatok, szerzetesek, amelyeket megfontolással lehet megsemmisíteni?
Szerzetesek, vannak tanulatlan, közönséges emberek, akik nem gondolnak a nemes dolgokkal,
nem hallottak a nemes tanról, járatlanok a nemes tanban; nem gondolnak az igaz emberekkel,
nem hallottak az igaz emberek viselkedéséről, járatlanok az igaz ember viselkedésében. Az
ilyenek nem ismerik fel a fontos tanokat, nem ismerik fel a fölösleges tanokat. Mivel nem
ismerik fel a fontos tanokat, és nem ismerik fel a fölösleges tanokat, a fölösleges tanokkal
foglalkoznak, és a fontos tanokkal nem foglalkoznak.
Melyek azok a fölösleges tanok, szerzetesek, amelyekkel foglalkoznak? Ha egy tannal való
foglalkozás következtében feltámad a még fel nem támadt örömvágy indulata, a már feltámadt
örömvágy indulata pedig erősödik, feltámad a még fel nem támadt létezni vágyás indulata, a
már feltámadt létezni vágyás indulata pedig erősödik, feltámad a még fel nem támadt balgaság
indulata, a már feltámadt balgaság indulata pedig erősödik, az ilyen tan fölösleges, és ők ezzel
foglalkoznak.
Melyek azok a fontos tanok, szerzetesek, amelyekkel nem foglalkoznak? Ha egy tannal való
foglalkozás következtében nem támad fel a még fel nem támadt örömvágy indulata, a már
feltámadt örömvágy indulata pedig megsemmisül, nem támad fel a még fel nem támadt létezni
vágyás indulata, a már feltámadt létezni vágyás indulata pedig megsemmisül, nem támad fel a

még fel nem támadt balgaság indulata, a már feltámadt balgaság indulata pedig megsemmisül,
az ilyen tan fontos, és ezzel nem foglalkoznak.
És mivel a fölösleges tanokkal foglalkoznak, a fontos tanokkal viszont nem foglalkoznak, feltámadnak
bennük a még fel nem támadt indulatok, a már feltámadt indulatok pedig
erősödnek.
Az ilyen ember ostobán ezt fontolgatja: „Léteztem én régebbi korokban, vagy nem léteztem
régebbi korokban? Mi voltam régebbi korokban? Hogyan léteztem régebbi korokban? Miből
mivé lettem régebbi korokban? Létezni fogok-e jövendő korokban, vagy nem fogok létezni
jövendő korokban? Mi leszek jövendő korokban? Hogyan fogok létezni jövendő korokban?
Miből mivé leszek jövendő korokban?” És a jelenben is kétségei támadnak saját maga felől:
„Létezem-e én, vagy nem létezem? Mi vagyok? Hogyan létezem? Ezek az élőlények honnét
jöttek, és hová fognak távozni?”
Miközben az ilyen ember ostobán ezt fontolgatja, a következő hat tévhit valamelyike alakul ki
benne: „Van énem” - alakul ki benne szilárd meggyőződésként a tévhit. Vagy: „Nincs énem” -
alakul ki benne szilárd meggyőződésként a tévhit. Vagy: „Énemmel ismerem meg önmagamat”
- alakul ki benne szilárd meggyőződésként a tévhit. Vagy: „Énemmel ismerem meg azt,
ami nem én vagyok” - alakul ki benne szilárd meggyőződésként a tévhit. Vagy: „Azzal ismerem
meg önmagamat, ami nem én vagyok” - alakul ki benne szilárd meggyőződésként a
tévhit. Vagy pedig ez a tévhit alakul ki benne: „Jelenlegi énem itt és itt el fogja nyerni jó és
rossz cselekedeteim jutalmát, és ez az énem állandó, szilárd, örökkévaló, változatlan, mindenkor
ugyanaz marad.”
Ezt nevezik, szerzetesek, tévhitek útvesztőjének, tévhitek sűrűjének, tévhitek bozótjának,
tévhitek szemfényvesztésének, tévhitek zűrzavarának, tévhitek béklyójának. A tévhitek
béklyójába bonyolódó, tanulatlan, közönséges ember nem szabadul meg a születéstől,
öregségtől, haláltól, bánattól, szomorúságtól, fájdalomtól, keserűségtől, kétségbeeséstől, nem
szabadul meg a szenvedéstől, mondom nektek.
Ám a tanult, nemes lelkű ember, aki ismeri a nemes dolgokat, hallotta a nemes tant, járatos a
nemes tanban, ismeri az igaz embereket, hallotta az igaz emberek tanítását, járatos az igaz
emberek tanításában, az ilyen ember felismeri a fontos tanokat, felismeri a fölösleges tanokat.
Mivel felismeri a fontos tanokat és felismeri a fölösleges tanokat, a fölösleges tanokkal nem
foglalkozik, a fontos tanokkal foglalkozik. [...] És mivel a fölösleges tanokkal nem
foglalkozik és a fontos tanokkal foglalkozik, nem támadnak fel benne a még fel nem támadt
indulatok, a már feltámadt indulatok pedig megszűnnek. Bölcsen megfontolja: „Ez a szenvedés.”
Bölcsen megfontolja: „Ez a szenvedés oka.” Bölcsen megfontolja: „Ez a szenvedés
megszüntetése.” Bölcsen megfontolja: „Ez a szenvedés megszüntetéséhez vezető út.” Ha ezt
megfontolja, három béklyója leoldódik: egyénisége létezésének tévhite, kétkedés, jótettekbe és
szertartásokba vetett hit.
Ezek azok az indulatok, szerzetesek, amelyeket megfontolással lehet megsemmisíteni.
És melyek azok az indulatok, szerzetesek, amelyeket megfékezéssel lehet megsemmisíteni?
Vannak, szerzetesek, akik meggondoltan, bölcsen megfékezik és féken tartják látásukat. Mert
aki nem fékezi meg és nem tartja féken látását, annak pusztító, perzselő indulatai támadnak.
De aki megfékezi és féken tartja látását, azon nem uralkodnak a pusztító, perzselő indulatok.
Meggondoltan, bölcsen megfékezik és féken tartják hallásukat (~ szaglásukat, ~ ízlelésüket, ~
tapintásukat, ~ gondolkozásukat). Mert aki nem fékezi meg és nem tartja féken hallását (~
szaglását, ~ ízlelését, ~ tapintását, ~ gondolkozását), annak pusztító, perzselő indulatai

támadnak. De aki megfékezi és féken tartja hallását (~ szaglását, ~ ízlelését, ~ tapintását, ~
gondolkozását), azon nem uralkodnak a pusztító, perzselő indulatok. Mert aki nem fékezi meg
önmagát, szerzetesek, annak pusztító, perzselő indulatai támadnak. De aki megfékezi önmagát,
azon nem uralkodnak a pusztító, perzselő indulatok.
Ezek azok az indulatok, szerzetesek, amelyeket megfékezéssel lehet megsemmisíteni.
És melyek azok az indulatok, szerzetesek, amelyeket megfelelő használattal lehet megsemmisíteni?
Vannak, szerzetesek, akik meggondoltan, bölcsen arra használják felsőruhájukat, hogy védjék
magukat a hidegtől, védjék magukat a hőségtől, védjék magukat legyektől, szúnyogoktól,
forró széltől, rovarok csípésétől, hogy eltakarják szemérmüket. Meggondoltan, bölcsen arra
használják az alamizsnát, hogy táplálják és fenntartsák testüket, megóvják a pusztulástól,
alkalmassá tegyék az aszkétaéletre, nem pedig arra, hogy dőzsöljenek és élvezzenek, dísztárgyaik
és ékszereik legyenek. „Ezáltal régebbi érzéseimet megszüntetem, és újabb érzéseim
nem születnek; megélhetésem meglesz, gáncs nem ér, nyugodtan élem az életet.” Meggondoltan,
bölcsen arra használják a hajlékot, hogy védjék magukat a hidegtől, védjék
magukat a hőségtől, védjék magukat legyektől, szúnyogoktól, forró széltől, rovarok csípésétől,
az időjárás viszontagságaitól, élvezzék a magány nyugalmát. Meggondoltan, bölcsen arra
használják a betegek ápolására szolgáló orvosságot, hogy a fellépő fájdalmakat csillapítsák, a
betegséget megszüntessék. Mert aki mindezeket nem megfelelően használja, szerzetesek,
annak pusztító, perzselő indulatai támadnak. De aki megfelelően használja, azon nem uralkodnak
a pusztító, perzselő indulatok.
Ezek azok az indulatok, szerzetesek, amelyeket megfelelő használattal lehet megsemmisíteni.
És melyek azok az indulatok, szerzetesek, amelyeket tűréssel lehet megsemmisíteni?
Vannak, szerzetesek, akik meggondoltan, bölcsen tűrik a hideget, meleget, éhséget, szomjúságot,
legyeket, szúnyogokat, forró szelet, rovarok csípését, szidalmakat, gyalázkodó beszédet.
Elviselik a testükben fellépő, fájdalmas, gyötrő, kínzó, keserves, bántó, kellemetlen, életet
kioltó érzéseket. Mert aki mindezeket nem tűri el, szerzetesek, annak pusztító, perzselő
indulatai támadnak. De aki eltűri, azon nem uralkodnak a pusztító, perzselő indulatok.
Ezek azok az indulatok, szerzetesek, amelyeket tűréssel lehet megsemmisíteni.
És melyek azok az indulatok, szerzetesek, amelyeket kerüléssel lehet megsemmisíteni?
Vannak, szerzetesek, akik meggondoltan, bölcsen elkerülik a megvadult elefántot, elkerülik a
megvadult lovat, elkerülik a megvadult bikát, elkerülik a megvadult kutyát, a kígyót, tönköt,
tövisbozótot, szakadékot, vermet, pocsolyát, mocsarat. Ha tapasztalt rendtársaik óvják őket
alkalmatlan ülőhelyre üléstől, járhatatlan úton járástól, hamis barátokkal barátkozástól, akkor
meggondoltan, bölcsen kerülik azt az alkalmatlan ülőhelyet, járhatatlan utat, hamis barátokat.
Mert aki mindezeket nem kerüli el, szerzetesek, annak pusztító, perzselő indulatai támadnak.
De aki elkerüli, azon nem uralkodnak a pusztító, perzselő indulatok.
Ezek azok az indulatok, szerzetesek, amelyeket kerüléssel lehet megsemmisíteni.
És melyek azok az indulatok, szerzetesek, amelyeket elűzéssel lehet megsemmisíteni?
Vannak, szerzetesek, akik meggondoltan, bölcsen feladják, elűzik, eltávolítják, megsemmisítik,
nem hagyják megerősödni a bennük feltámadó kívánság gondolatát. Feladják, elűzik,
eltávolítják, megsemmisítik, nem hagyják megerősödni a bennük feltámadó ártás gondolatát
(~ gyűlölet gondolatát, ~ bármely feltámadó bűnös, gonosz elgondolást). Mert aki mindezeket
nem űzi el, szerzetesek, annak pusztító, perzselő indulatai támadnak. De aki elűzi, azon nem
uralkodnak a pusztító, perzselő indulatok.

Ezek azok az indulatok, szerzetesek, amelyeket elűzéssel lehet megsemmisíteni.
És melyek azok az indulatok, szerzetesek, amelyeket gyakorlással lehet megsemmisíteni?
Vannak, szerzetesek, akik meggondoltan, bölcsen gyakorolják magukat az emlékezet képességében,
amelyhez magány szükséges, vágytalanság szükséges, lemondás szükséges, s amely az
elfordulást érleli. Meggondoltan, bölcsen gyakorolják magukat a helyes és helytelen megkülönböztetésének
képességében (~ az akaraterő képességében, ~ a lelki derű képességében, ~
a közöny képességében), amelyhez magány szükséges, vágytalanság szükséges, lemondás
szükséges, s amely az elfordulást érleli. Mert aki mindezeket nem gyakorolja, szerzetesek,
annak pusztító, perzselő indulatai támadnak. De aki gyakorolja, azon nem uralkodnak a
pusztító, perzselő indulatok.
Ezek azok az indulatok, szerzetesek, amelyeket gyakorlással lehet megsemmisíteni.
Ha tehát egy szerzetes megfontolással megsemmisítette a megfontolással megsemmisítendő
indulatokat, megfékezéssel megsemmisítette a megfékezéssel megsemmisítendő indulatokat,
megfelelő használattal megsemmisítette a megfelelő használattal megsemmisítendő indulatokat,
tűréssel megsemmisítette a tűréssel megsemmisítendő indulatokat, kerüléssel megsemmisítette
a kerüléssel megsemmisítendő indulatokat, elűzéssel megsemmisítette az elűzéssel
megsemmisítendő indulatokat, gyakorlással megsemmisítette a gyakorlással megsemmisítendő
indulatokat, az ilyen szerzetesről mondják, hogy minden indulat megfékezésével
bástyázta magát körül, elmetszette a létszomjat, letépte a bilincseket, úrrá lett a tévelygéseken,
és véget vetett a szenvedésnek.
Így beszélt a Magasztos. A szerzetesek örömmel és elégedetten hallgatták a Magasztos
szavait.